No guts. No glory.

Szikora Róbert legtöbbek által ismert karrierje akkor kezdődött, amikor az ötvenes évek rock and roll stílusát játszó Hungária együttesből, melynek ő dobosa volt, két nagyon sikeres album után, a sikerek csúcsán távozott.

Új zenekarához Szikora elsőnek Környei Attilát kereste meg, aki akkoriban úgy érezte, hogy zenei karrierje végén jár. Ő megpróbálta Szikorát a Hungáriából való kilépésről lebeszélni, de annak lelkesedését látva végül csatlakozott hozzá.

Az együttes szakított a hungáriás hagyománnyal. Szikora első terve szerint harmincas évekbeli kávéházi zenét játszottak volna, a második terv a punk volt, Zoo néven. Végül egy teljesen új stílust alakítottak ki, ez az úgynevezett csikidam, mely a dallamos latin-amerikai muzsika, a funky és a keményebb rockos ritmusok találkozása. A stílus kialakítása egy véletlennek, egy rádióban hallott bendzsó kíséretű olasz zeneszámnak köszönhető. Így alakult meg az R-Go, mely név az újba lelkesen belevágó alapító saját maga inspirálásaként a Robi, gyerünk, azaz a Robi-Go szóból ered,

A többi, ahogy mondani szokták, már történelem. Hogy mi lett volna akkor, ha Szikora Róbert nem lép ki a zenekarból? Ezt már soha sem tudjuk meg, De azt igen, hogy mi nem.
A magyar pop életből kimaradtak volna azok az albumok – a teljesség igénye nélkül -, mint a Létezem, Amulett, Szeretlek is + nem is, Rég várok valakire és Az idő, a rajtuk lévő megannyi slágerrel, valamint a Sportcsarnokban és a Kisstadionban tartott telt házas koncertekkel együtt.

Erre a történetre is érthette volna Bill Gates a mára híressé vált mondását: „No guts. No glory. No legend. No story.”