Gyakran hallom az interjúra készülő ügyfeleimtől: „Úgy izgulok, hogy megfeleljek az interjún!” Egy alkalommal aztán azt mondtam egy, a kiválasztási folyamat első körén túl lévő álláskeresőnek, aki hasonló mentalitással várta a potenciális munkáltatójának visszajelzését: „Izguljon a cég, hogy amikor téged felhív, akkor még aktuális legyen számodra az álláslehetőség.”
A meglepetésen túl, amit okoztam ezzel a nem megszokott nézőponttal, az említett hölgy elgondolkodott rajta, hogy ez tényleg nem egyoldalú. Főleg most, ebben a munkaerő-piaci helyzetben, ahol az álláskeresőknek több lehetőségük van, mint néhány évvel ezelőtt. De még ha nem is lenne. Egy interjún nem megfelelni kell, mint iskolában a felelésnél – már a szóban is benne van, mert sajnos így lettünk szocializálva – hanem megnézni, hogy az eddigi végzettségünknek, szakmai tapasztalatunknak, nyelvtudásunknak, személyiségünknek megfelelő-e az a lehetőség, amit a cég nyújtani tud nekünk. Azaz, a szóban forgó pozíció pályafutásunk következő lépése lehet-e. És természetesen fordítva is, a cég szemszögéből hasonlóképpen. Tehát ez nem más, mint egy üzleti megbeszélés, aminek a végén a két fél meglátja, hogy együttműködésük win-win alapú lenne-e. Ehhez viszont az kell, hogy a pályázó ne csak arra koncentráljon, hogy mindenáron felvételt nyerjen az interjú sorozat végén, és betöltse a pozíciót, hanem arra is, hogy ez számára is nyerő döntés legyen.
Hogy mi is kell ehhez? Nagyfokú önismeret. Első sorban magunkról, hogy eddig mivel foglalkoztunk, milyen szakmai tapasztalatokat szereztünk és mindezt milyen eredményekkel végeztük. Másrészt pedig az ideális pozícióról: hol is van lokáció tekintetében, melyik iparágban található, mekkora cégen belül, mi a pontos feladat és felelősségi kör, milyenek a munkakörülmények és a cégkultúra, valamint, nem utolsó sorban, milyen a számunkra ideális vezető, akivel szívesen dolgoznánk együtt heti 40+ órában.
Ha mindennek tudatában vagyunk, akkor jöhet is az interjú.